A VI-X. osztályos diákok madarak latin neveiről elnevezett csoportokba szerveződtek. Így részt vett a táborban a kökényesdi Bubó (bagoly) csoport, a mikolai Vanellus (bíbic) csoport és a szatmári Larus (sirály) csoport. A felnőtt résztvevők közül ki kell emelni dr. Gavril Ardeleant, a Goldis egyetem rektorhelyettesét. Ő tagja a madártani egyesületnek és előadást is tartott a madárkutatás jelentőségéről és annak szatmári helyzetéről.
A fiatalok a táborban fél-önellátó ellátásban részesültek. Ez azt jelenti, hogy reggelijüket és vacsorájukat saját maguk készítették a magukkal hozott élelmiszerekből, az ebédre pedig közösen főzték a bográcsost. Fazekas Lóránd, a szatmári fiúk vezetője szerint ezzel arra szerették volna megtanítani a fiatalokat, hogy be tudják osztani saját élelmiszerüket.
A táborlakók délelőttönként terepjárásra indultak. Ezek során természetesen megfigyelték az ott élő madarakat is. Mivel Erdődhegy a Bükk hegység lábánál fekszik, növényzetét pedig erdő, bokrok és elvadult gyümölcsösök alkotják, leginkább énekesmadarakkal találkozhattak: cigány csaláncsúcsokkal, tövisszúró gébicsekkel, széncinkékkel, füsti és molnárfecskékkel, de leginkább mezei verebekkel és csúszkákkal. Láthattak továbbá nagy fakopáncsot, erdei fülesbaglyot, egerészölyvet és darázsölyvet. Utóbbi kuriózumnak tekinthető, mert bár fészkel a Kárpát-medencében, ritka madárnak számít. A tíz egyedből álló populációja már dél felé tartott, ezzel is tudatva: lassan vége a nyárnak.
A délutánok madártani képzéssel, vetítésekkel, madárfigyeléssel teltek.
A tábor szervezői igyekeztek megismertetni a résztvevőkkel a térség kultúrtörténeti értékeit is: meglátogatták többek között az erdődi várat, az erdődi katolikus templomot, az első (és 2013-ig az egyetlen) magyar pápajelölt Bakócz Tamás szobrát, Szatmárhegyen pedig a Dónát-kápolnát és Páskándi Géza szobrát. Itt Tóth Bernadett X-osztályos gyerek tartott rövidke előadást a költőről. A tábor résztvevői felkeresték az Erdődhegyen élő Vastag István fafaragó képzőművészt is.